Köszöntelek a blogomon!
Ez az első bejegyzés, amelyben megpróbálom felvázolni, hogy mik történtek velem az elmúlt hónapokban, azaz hogyan változtam meg, és hogy ez a változás miért késztetett egy blog elkezdésére. Tehát vágjunk is bele!
Régebben – kicsit több, mint fél évvel ezelőtt – csupán kétféle hangulatom volt, a nagyon szomorú és a kicsit vidám. Nem valami nagy dolog, igaz? A probléma az volt, hogy a nagyon szomorú időszakok elkezdtek hamarabb jönni, és tovább maradni. Próbálkoztam, próbálkoztam, de ők nyertek. Mindenben csak a rosszat láttam, magamban is, másokban is. Tulajdonképpen nem sok okom volt a szomorúságra, de ha egyszer az ember nem koslat a boldogság után, akkor nehéz a jót látni. Olyan ez, mintha a viharban nem keresnénk a szivárványt.
Aztán mégiscsak úgy gondoltam, hogy változtatni kéne. Értelemszerűen úgy, hogy másoknak jobban tetszek, mert akkor még azt hittem, hogy ez a legfontosabb a boldogságomhoz. Mit gondoltam, hogy lehetnék szebb? Ha lefogynék. Bizony. Tehát a fejembe vettem, hogy ledobok pár kilót – az új életcél ezennel meg is volt – és akkor majd úgy hatol be az emberek tudatába, hogy milyen értékes is vagyok valójában, mint derült égből a villámcsapás. Lesz itt nagy meglepetés, gondoltam magamban. Lett is.
Még januárban eldöntöttem, hogy nem eszek több édességet – ezáltal lemondok az egyik kedvenc hobbimról – és mozogni kezdek. A mozgás napi pár felülés volt. Büszke is voltam magamra és jól is ment ez. Pár napig. Aztán ettem édességet és a mozgás is elmaradt. Ott voltam ahol elindultam.
Februárban mélyebben beleástam magam a témába – bár akkor nem sejtettem, hogy ezzel csak a felszínt karistoltam – és felfedeztem a kalóriaszámolást. Nosza, ki is számoltam mennyi kell, persze súlynak kevesebbet írtam be, ami akkor volt azt nem mertem beismerni. A kapott értéket jócskán lecsökkentettem, úgyse kell annyi, hiszen akkor vagyok mint egy vemhes víziló. Így lett a napi adagom 1300 kcal. Az elején sokkal jobban éreztem magam tőle és a súlyom is csökkent. Többet mozogtam, hogy még többet fogyjak, sőt még a csokit és egyéb szennykajákat is kiiktattam, mert sok volt bennük a kalória. Fogytam is, de egy idő után csak az ennivalón járt az eszemben és mindig az evésre vártam. Senki és semmi nem érdekelt, csak a kaja. Majdnem délre megettem a megengedett mennyiséget, és üres hassal feküdtem le. Így hát emeltem az adagot 1400-ra. Ez volt februát végén. Már majdnem 5 kilót leadtam és a mérleg mindig kevesebbet mutatott. Minden nap este és reggel is megmértem magam. A hasamon is néztem a változásokat, evés előtt és után. Még vékonyabb lettem, de a menzeszem is rövidebb ideig tartott. Régebben 5-6 nap volt, de mire március végére értem már csak kettő. Az anyukám végül elküldött orvoshoz, aki figyelmeztetett, hogy lassan a normális súlyom alá kerülök. Komolyan bólogattam, de nagyon megörültem. Kicsit – 300 kalóriával – emeltem a bevitelem és futni kezdtem. Áprilisban már a menzeszem is elmúlt, de legalább nem kellett bajlódnom vele. Csak fogytam, fogytam, fogytam és elégedett voltam magammal, hiszen mások véleménye nem érdekelt csak az evés és a fogyás. Elkezdtem motivációs videókat nézni, hogy segítsenek a célom eléréséhez. Június volt, már többfajta diétát kipróbáltam és még mindig nem jött meg, de anyámnak azt hazudtam hogy igen. Mikor rájött az igazságra megpróbált rávenni, hogy ne számoljam a kalóriákat. Egyszer elutaztunk és mivel nem voltam gépközelben nem tudtam számolni. Nagyon jó volt, szabadnak éreztem magam, de voltak falási rohamaim is.Aztán végül abba is hagytam a kalóriaszámolást, de a diétákat folytattam.
Már teljesen megszállott lettem, csak addig akartam eljutni, hogy mozogjak és mehessek aludni. A hajam is hullott. Egy nap tükörbbe néztem. És megijesztett amit láttam. De nem akartam segítséget kérni. Magam kezdtem el keresni az utat az egészséges életmódhoz. Mivel már nem hajszoltam magam nyugodtabb lettem és elkezdtem többet foglalkozni a belsőmmel is. Olvastam, és betartottam a tanácsokat a motivációs videókból. Ilyenkor lettem tényleg boldog. Még a diétázós időszakból megmaradt, hogy másokkal nem foglalkozom, csak az evéssel, és ezt átformáltam úgy, hogy másokkal nem foglalkozom csak a boldogságommal.Az alakom most tökéletes a táncnak és a yogának köszönhetően és mindkettőt örömmel csinálom. Ez a fontos.
Rájöttem, hogyha az ember keresi a lehetőségeket akkor fog is találni.
Azt szeretném, ha a blogom is egy lehetőség lenne. Hogy segíthessek másoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én akkor. Hogy tényleg hasznos dolgokat írhassak. Olyanokat, amik segítenek azzá válni akivé válni szeretnél. Hogy más is boldog legyen, mert ez egy csodálatos dolog.
(Írjatok nyugodtan kommentet, a legjobb tudásom szerint válaszolok!)
Kommentek